2004. február 1.

Elhatároztam, hogy járni fogok a Matyival. Rástartoltam. Mondtam, hogy nincs-e kedve eljönni moziba? Mondta, hogy ok, Pite? Pite. SZóval megyünk moziba. Úgy fél órája hívott fel és pontosítottunk. Meg jó éjszakát kívánt. Édi, mi? Szóval holnap Amerikai Pite 2. Ötkor találkozunk a mozi előtt. Ó, Istenkém, úgy dobog a szívem, add, hogy sikerüljön, add, hogy sikerüljön!

A szülinap. Anna a jövő hétvégén meghívott Billerbe. Csór pénzt és berúgunk. Anyuci beszervezett nekem egy ír zenei koncertet. Szeretem az ír zenét. Vagy majd meglátjuk. No, ez lesz. Meg szülinapi ebéd.

Ja, meg elküldöm Ábelnak az itt maradt dolgait. Már kértem is a büfésnénitől egy dobozt, amibe belecuccolhatok. De most nagyon rámozdultam a Matyira.  Rendes, felizgulok a gondolattól, hogy holnap esetleg a moziban, talán... De a Pite nem olyan hűde simulós film. Node! Ez nem is baj! Most jövök rá, mire célozgatott a Dombi! Az a kis szemét, megfúrja a heverját, de köcsög! No, mindjárt elmagyarázom.  zóval dumáltunk arról, hogy tetszik-e nekem (mármint a Dombi). Mondtam, hogy igen, de szeretnék a haverja lenni, járni a Dombival akarok. Hoppá, illetve a Matyival. Ja meg azt is mondta, hogy ha kipróbálnám, hogyan csókol, lehet, hogy elmennék én is (mert mesélt valami ilyesmi sztorit) Kérdezte, hogy kipróbálnám-e. Mondtam neki, hogy inkább kihagynám. Szóba jött, hogy a Mátéval azért nem nagyon működik a kapcsolat. Erre azt mondta, hogy ne is járjak olyannal, aki nem abban a városban lakik ahol én. Sokkal jobb, ha helyi az illető, még ha messzebb is lakik. Most esett csak le, hogy a Matyira célzott, mert falusi. Szemét.

Apropó Máté. Ma beszélni akart velem 6-kor. Küldött smst, de véletlenül kitöröltem, úgyhogy nem tudtam mire válaszolni, úgyhogy az anyjának írtam, hogy mondja meg neki, hogy a hat óta megfelel. Hát 6-kor nem jözz, sem előbb, sem később. Ja, voltam ma úszni. Megbeszéltük a Tájjal, hogy felhív, hogy mennyire simulós a Pite.  Merthogy ő ma nézte meg. De nem hívott. Biztos későn ért haza. Hívott a Márk, az e-mailes levelező társam. Legalább másfél órát dumáltunk telefonon. Na úgy érzem, ő már egy barátom. Na ja. Amúgy nem is néz ki rosszul. Küldött képet. Mindenről tökjól el tudunk beszélgetni, eddig egyszer hívott fel + most, de egyből nagyon jól megértjük egymást. Ma vallottam be neki, hogy most leszek 15, kicsit kiábrándult, gondolom én. De ő is hazudott a nevében meg a lakhelyében is. Szóval ja. Szóval olyan jól eldumáltuk az időt, hogy csak na, nemsokára megint hív, de ma már alszom.

2014. január 3.

És azóta is a legjobb barátom. Nincs mit ragozni, mellettem volt jóban-rosszban, ismeri a legféltettebb titkaimat, a legperverzebb fantáziáimat és mégis szeret. Épp most foglalja online a biztosítást, mert végre holnap elmegyünk együtt csúszni. Kát autóról volt szó és ismerősök ismerőseiről, végül ketten maradtunk a gáton. Tegnap már azzal jött, hogy úgyis fos idő lesz, ne vegyük meg a síbérletet, hanem üljünk be egy hüttébe és rúgjunk be az árából. Kitartó vagyok. Én szeretném érezni az arcomba csapó jeges szelet, a tüdőmet megtöltő alpesi levegőt és fentről nézni a világot. Szeretnék elfáradni, sokszor elesni, az egészet felvenni GoProval és egy szuper napot tölteni vele.
Valahol azt is tudom, csak rajtam múlik, mennyire lesz szuper a nap. Ahogy karácsonykor elengedtem a görcseimet, hogy nem én leszek a háziasszony, hogy nem én veszem a fát, hogy nem tudom, mit esz