2002. január 20.

Meg vagyok fázva, beteg vagyok, lázas vagyok, szomorú vagyok és holnap suliba kell mennem. Na jó, talán túlélem. Különben is tök happy körülöttem most minden. Múlt szombat 12.-e óta van egy kismackóm (értsd barátom), Máténak hívják. Tök édi és óóóóriási, na jó, nem óriási, de kétszer akkora farka van, mint az Ábelnak. Alig megy fel rá a gumi. Hogy ezt honnan tudom? Már háromszor voltunk együtt. Lehet, hogy meg fogom bánni, de per pillanat csak az élvezet vezet. Jó vele. És a legjobb: egymás után akarhányszor képes rá. Nem dől ki rögtön az első után, mint Ábel. De azért be kell vallanom, Ábellel jobb volt. Talán, mert szerettem. Lehet, hogy idővel őt is megszeretem, ki tudja? Apropó Ábel: Ma hallottam, hogy hogyan elzüllött, drogozik és lopott a Tescoból. Kérdeztem a haverját, hogy ezt vegyem úgy, hogy miattam, mire azt mondta, hogy nyugodtan vehetem. Szóval ja. Kicsit bűntudatom van, na de back to Máté. Képzeld, van egy sárkánya, én neveztem el Theodornak. Szóval olyan tetoválássárkány. Nemrég csináltatta.
Ja, a Matyi, majdnem elfelejtettem. Tényleg járni akart velem. Csak sajna két nappal azután közölte, hogy összejöttem a Mátéval. Szóval cumi. De azért haverok vagyunk, megadta a telefonszámát is. Ja, a Dombi. Mindenkivel azt csinálja, amit velem csinált, de nem gondolja komolyan. Sok lány emiatt koppant. Például az egyik osztálytársam, aki tök komolyan vette és belezúgott és tök szar volt neki, amikor rájött a dologra. Na ennyit erről. Most már jó éjszakát, álmos vagyok, vár a jó kismackó illatú ágyam. He-he-he!

2013. szeptember 22.

Gyomorforgatóan ugyanazt csinálom, mint akkor. Ez azt jelenti, hogy a megküzdési stratégiáim mit sem változtak kamaszkorom óta. Roppant elkeserítő. Illetve de. Már nem hurcolom haza a is bio szexjátékaimat és nem a iskolatársak közül válogatok, hanem a facebookon fogadom a hódolatot a lassan megszámlálhatatlan rajongómtól. Valószínűleg kaphatónak tűnök, kellőképp kétségbeesettnek egy lehetséges dugáshoz és ez megér párnaponta egy-két üzenetet. Valójában nem is szórakoztat.

Aktuálisan kicsit a lelkembe mar, hogy magányos vagyok, akkor ráírok valamelyikre, hogy feltöltse a készleteimet. Vagy iszom. Elképesztően sok alkoholt iszom és magamhoz képest gyakran. Hogy ezen a héten háromszor voltam másnapos, elfogadhatatlan. Ehhez jön a részeg ámokfutásom, és ami a legrosszabb, a befordult másnapos kötekedésem. Nem fog annyira simán menni a válás, ezen kibuktam, ekkor beszéltem utoljára Gomezzel és csütörtök óta semmilyen módon nem kommunikáltunk. Annyira, de annyira könnyebb lenne az élete nélkülem.

Hogy is volt? Kontrollált körülmények között találkozunk és nem zavarjuk egymást az igazi megtalálásában. Én értem, hogy gőzgép, de faszér' hagyom magam ennyire megalázni? Pont azért. Legalább lenne méretes, mindig rajtrakész csudafasz, de nem. Olyan nincs, hogy két hónapig nem érsz rá arra, akit szeretsz, csak írásban. Itthon feküdtem törött lábbal és mindig minden fontosabb volt, mint az, hogy meglátogasson. Utólag kiderült, akkoriban kúrta Dalmát is. Úgyhogy teljesen megbocsájtható az a három farok, ami megfordult bennem azóta, hogy együtt voltunk. Főleg úgy, hogy nem tud róla. Nem az ő dolga. Az enyém sem lenne. Ez a fajta őszinteség fáj és bántó. 

Jézus visszaolvasva az egészet, a dühöm megélése is megragadt egy tini szintjén. Én is látom, felismerem, de hogyan lehetne jól csinálni? Felnőtt, asszertív módon? Gondolom helyzettő függően nem árt, ha veszek egy-két mélyebb levegőt, mielőtt reagálok, megpróbálom megérteni, mit akar a másik és kikerülni a saját gondolataim patkányfogójából. És egy kicsit senki szeretetétől vagy rajongásától nem függeni. Ezek vannak, meg a talpasvarjak.