Reggel aztán jött a menetrendszerű másnap, a megbánással, a fáradtsággal és a vigasztalhatatlanul hulló esővel. Leszenvedtem magam baguette-ért, amíg E. aludt, igazi esernyőkicsavarós, bénázós performansz után a Les Hallesbe torkolló utca (P. mesélte, hogy egyik nap nem tudott…

Lett egy lakótársam. Terápiás dolog ez, mert velem nem lehet együtt élni. Megmondta az exférj is, én meg elfogadtam, mint tényt. E.(ki emlékszik már, hogy hívtam itt a blogban) és Máj szakítottak, ő meg ideköltözött, amíg rendeződnek a dolgai. Mi leszünk a két macskás…