2004. január 30.
Most (pontosabban ma) jöttem haza Pestről. Tök egyedül voltam és nagyon jól boldogultam, büszke vagyok magamra. Egy katalógus tesztfotózáson voltam. Hát én kihoztam magamból a maximumot, a többi nem rajtam múlik.
Te, ez a Budapest dugig van helyes faszikkal. Legalább 10-15-el szemeztem, mint kisebb fajta Adonisz. Szóval az önbizalmam az egekbe szökkent, nincs többé szükségem semmiféle Ábelra vagy Mátéra. Apropó Máté. úgy volt hogy hétfőn találkozunk, vár a busznál, de nem jött el. Azóta se kép, se hang. Szóval ha keresne, gyorsan ki lesz adva az útja. Csak azt bánom, hogy olyan hamar lefeküdtem vele. Illetve nem is bánom, jó példa volt (elrettentő), főként tanulságos.
Ja tényleg, a Dombi. Hétfő délután voltunk náluk. Amúgy évfolyamtársam, 16 éves, nem néz ki rosszul és nagyon jó fej. Ittunk náluk tequilát, nekem egyelőre bejön, bár csak kevertem. Ja, levette a pólóját, csak úgy csorgott a nyálunk Annával. Pechünkre ezt észre is vette. Gondolom, nem volt nagyon ellenére. Aztán az Annát kikísértük a buszhoz, én meg még visszamentem. Családi fotókat nézegettünk és nagyon jól összemelegedtünk. Mindenről tudtunk dumálni, szexről főleg, kicsit be is indultunk egymásra. NODE, nem történt semmi olyan. Talán egy picit belezúgtam, csak egy minimálisat. Megkérdezte tőlem, tetszik-e nekem. Mondtam, hogy nem rossz, nem rossz, de ha már ilyen jól összemelegedtünk, nem kéne ezt elszúrni. Tényleg nagyon jól elvoltunk. A baj csak az volt, hogy emiatt elkéstem otthonról, úgyhogy volt egy kisebb balhé. De nem vészes. Az Ancsa viszont már annál inkább. Nagyon féltékeny ránk, csak azt nem értem, hogy miért, hisz semmi köze hozzá, ő mást szeret. csak egy baj van, a Dombit nem szabad komolyan venni, az Anna pedig azt tette és most csalódott. A másik osztálytársammal is ez történt. Fogdosta meg ölelgette, meg minden, azután megunta és beállt haveri szintre. A Niki meg addigra már kajakra bele volt zúgva . Úgy látom, hogy kezd ez történni az Annával. Olyan féltékeny rám, mint egy nőstényoroszlán. Ja, lehet, hogy én is túl komolyan veszem a dolgot. Nem tudom, bár szerintem ez más volt. Mármint úgy, hogy csak kóstolgatom, mennyire jövök be neki. De én azt mondtam, hogy ezt az ígéretesnek tűnő barátságot nem akarom ezzel elszúrni. Szóval ja. Remélem, hogy sok ilyen beszélgetésünk lesz, én nagyon élveztem, nagyon jól éreztem magam.
2013 október 30.
Mostanában többször felmerült, hányszor kevertem már össze életem során a testi vonzalmat a szerelemmel. Kérdőjel, befejezetlen gondolat.
Hány ígéretesnek tűnő barátságot szúrtam el szex-szel? Szerintem egyet sem. Ha Gomezt nem számoljuk.Pont az a lány voltam, aki mindenre nemet mond. Biztonságosan elevickéltem idáig, kellőképp közel engedve a pasikat, hogy érdekes lehessek, de nem könnyen kapható. (szűzkurva?)
Ahhoz képest, hogy csöndet és egyedüllétet akartam magamnak, összeszedtem egy... hát, ilyen szerződéses kapcsolatot. Gomezzel belementünk picit ebbe a bdsm világba és most, hogy jóban maradtunk, de távolságtartással, beleástam magam a témába jobban. Megismertem egy srácot fetlife-on, akiről hamarosan kiderült, hogy abban a faluban lakik, ahol én és mindössze 10 nap levelezés után találkoztunk és nem egészen egy hétre rá belekezdtünk egy d/s kapcsolatba. Vannak nehézségeim, alapvetően domináns alkat vagyok és nagyon nehezen viselem az alárendelődést, annak ellenére, hogy a saját döntésem volt. Ő pedig egy darabig küzdött, de most úgy tűnik, kiengedte a kezéből a gyeplőt és olyan, mintha kapcsolatban lennénk. Együtt alszunk, tornázunk, bevásárolunk, bemegyünk a városba, főzök neki, nyírom a haját és oltári jókat dugunk. Nincs még három hete, hogy először találkoztunk.
Elvileg nincs kizárólagosság, így vidáman tartom újra a több vasat a tűzben, de egy kicsit megmart, hogy megdugott két csajt hétfőn. Az is átfutott a fejemen, hogy nem vagyok elég jó sub, hogy másra is vágyik, de rájöttem, hogy ez faszság. Semmilyen sub nem vagyok, mindig az történik, amit én akarok, hiába adtam a kezébe az irányítást. Van egy elképzelése arról, hogy hogyan haladunk majd, de ezt rendszeresen felülírom. Fáradt vagyok, rossz kedvem van, menstruálok, éhes vagyok, most ezt ne, most azt ne. Ha önáltatás nélkül belegondolok, tesztelgettem és elbukott. Cuki kisállat módjára bökdösni az arcomat az arcával és belemusszogni a fülembe aranyos dolog, de még egy kapcsolatban is felfordul a gyomrom tőle. Sikeresen leneveltem róla Gomezt is, aztán meg sírt a lelkem, hogy nem fejezi ki felém az érzelmeit.
Próbálom ezeket a hibákat kikerülni vele, de nem volt elég alfa-férfi ahhoz, hogy csírájában elfojtsa az engedetlenséget. Azt hiszem, hogy akkor szakadt át a gát, amikor beígért egy büntetést és kinyavajogtam, meg elkerültem a témát, hogy ne kapjam meg és megúsztam. Nyilván neki nem érdeke, hogy máshogy legyen, lehet ez is jó.
Mint hogyha fizetnék egy tanárnak, hogy matekozzon velem, de konzekvensen elterelném a figyelmét, kibújnék a tanulás alól, de a fizetését kapná órabérben, Egy idő után elengedné talán a dolgot és teázna velem, ha arra kérem. Ingyen kemény szex, néha meleg kaja, társaság a magányban, neki mindenképp megéri. Ha én fejlődni akarok, akkor nekem kell belebújnom önként a járomba. Néha itthon a magányomban el is határozom, aztán mire odaérek, eltűnik az elszántságom.
A lényeg, hogy általánosan jól vagyok. Nincs bennem a görcsös akarás, a savas fájdalom, a hajtépős gyötrődés. És ezt mindenképp neki köszönhetem. És azt, hogy nemcsak hogy sikerült a mélytorok, ami olyan képesség volt, ami eddig fájóan hiányzott, hanem hogy kizárva a gag reflexet, lent tudom tartani, szinte akármeddig. Az akarat és a tudatosság győzelme a feltételes reflexek felett.
