2001. november 4.
Ezt a szöveget a földrajz füzetemben találtam. Mi mindenre nem jó a földrajz óra! Amúgy dögunalom, meg a tanárt sem bírom: ripacs kis seggfej, de a gondolataimat le tudom itt jegyezni: Úgy érzem, én már kinőttem a reménytelen szerelmek korából. Bárcsak örökre elfelejthetném az Ábel-ügyet szerelmestől, mindenestől együtt.
Tegnap beszéltem vele, meg akarta ölni magát. Le van fogyva, beesettek a szemei. Kérdeztem tőle, hogy miért szakított velem, de csak egy jól begyakorolt szöveget hallottam válaszul: Azt, hogy már nem szeret és felejteni akar. Csak pár pillanatban fogtam el tőle egy őszinte pillantást, egy arckifejezést. Olyankor láttam a szemén, hogy szenved. Segélykérést láttam azokban a gyönyörű szemekben! Mondtam neki, hogy: Állj meg! Nézz a szemembe és mondd, hogy utálsz, hogy már nem szeretsz! Nem nézett a szemembe, elfordult. Megkérdeztem még egyszer, de csak azt mondogatta, hogy fel kell hívnia Istit, hogy eldönthesse, kinek higgyen. Szóval szembesíteni akart. Mondtam neki, hogy nem érek rá. Sem most, sem máskor. Vagy hisz nekem, vagy nem. (Most jöttem csak rá, hogy azt hihette, nem merem vállalni a beszélgetést, félve a lebukástól. Pedig soha nem hazudtam neki) Ha azt mondta, hogy nem szeret, attól nem fognak megváltozni az érzései, ha pedig szeret, akkor nem az Isti hazugságaitól függne a boldogságunk. Mondjuk úgy, hogy az ő kavarása volt az a bizonyos utolsó csepp.
2013. június 10.
Ki a faszom az az Isti? Min vesztünk össze? Mindig ilyen modoros voltam? Annyi maradt meg az egész Ábel-sagából, hogy szerettem, dobott, szenvedtem. Ez akkor volt, amikor kinőttem a reménytelen szerelmek korából. Édes! Bárcsak!
Hétvégén irtózatosan bekúrtam a leendő exférjemmel és közben Gomezzel szexcseteltem. Vagyis egész pontosan háromszor megkérdeztem, hogy aludhatok-e nála. Nem, nem azért, mert nem fogadom el a visszautasítást, hanem mert nem láttam a kijelzőt, hogy mit ír, a 7-8 soros válaszokat és NEM EMLÉKEZTEM, HOGY MEGKÉRDEZTEM-E MÁR!!!
Így bátorra ittam magam vodkával és megkérdeztem, szabad-e a kanapéja aznap estére. Aztán mégegyet és újra írtam, aludhatok nálad? Valami a retinámba éghetett abból, hogy ez nem az a kommunikáció volt, amit elképzeltem, reggel órákig nem mertem megnézni az üzeneteket.
Így bátorra ittam magam tejjel, de az első pár sor után bedobtam még 2 decit, mert nem éreztem az ERŐ-t ahhoz, hogy azt olvassam, hogyan kúrna szét alul-felül, kívül belül, ahol ér...
És ez így megy hosszú-hosszú sorokon, perceken, órákon keresztül. Amire a válaszom háromszor az volt, aludhatok nálad?
Most pont nem vágyom az alázós szexre. Meg úgy semmilyenre. Éppen Gomezre sem. A fölös energiáimat kipörgetem az edzőteremben és közben nem érzem totális ribancnak magam. Legalább.
Ez persze csak idő, unalom és alkohol kérdése. Amikor azt írta, a napokban megkaphatom... Én őt. Kilóra. Aranyban? Vagy faszán belepörgettem magam egy bdsm kapcsolatba, ahol nagyon hálás lehetek, ha megdug az Uram? Valahogy így:
Good fucks come and go, mondta volt a legrégebbi gyerekkori barátom, aki meg akar vala dugni legalább... mióta az eszét tudja. Ettől még van neki igaza.
